Sziasztok :) Ezer éve...igaz? Hát nem volt semmi ez az utolsó két hónap :) Átköltöztünk a szépséges új házunkba (igen-igen - végül nem építkeztünk, hanem vettünk egyet - így a válság idején jobban megérte - sokkal jobban - szinte a felébe került annak, amit eredetileg terveztünk). Az utolsó pillanatokig kétségek közt vergődve vártuk a Bank (a Gonosz Bankja...) visszajelzését, először a hitelképességről, aztán az előzetes hitelbírálatról, aztán az értékbecslésről......de végre-végre sikerült :) November 1-től hivatalosan is itt lakunk. A házunkat a rokonok csak várkastélynak és rezidenciának csúfolják, hát mindig is lesznek irigy emberek.....száz szónak is egy a vége - most már elférünk és az igazat megvallva 10 év 43 nm-en nyomorgás után ránk fért, hogy legyen helyünk, főleg a fiúk miatt is - mert hát eccer lesznek ők is kamaszok.
Így a téli zord hidegben nem fotóztam sokat a házban és a ház körül, de ígérem, amint lesz valami érdekes történés, feltétlenül megosztom veletek. Addig is egy panorámakép a teraszról - igen, még mindig Miskolc Belváros :)
Szóval akik ismernek, tudják, hogy kemény időszak van mögöttem, mögöttünk. Július óta 2x dobozoltam be egyedül mindent - először 2 gyerekkel és nagy pocakkal, aztán egy pár hetes újszülöttel - mindezt tökegyedül, minden segítség nélkül. Aztán ahogy beköszöntött a tél - és még mindig dobozokból éltünk, öltözködtünk, beállított a férjem 93 éves nagyapja, hogy ideköltözik, és így is lett.....sejthetitek mennyi szabadidőm maradt bármire.....
A helyzet megoldódott az új évre és lám kezdtem magamra találni. Jutott időm hímezni, adventolni, karácsonyi előkészülni....stb. Bár gyerekfelügyelet híján kénytelen volt a Jézuska interneten bevásárolni szinte mindent.
Nos íme az első kincs - egy örök darab türkiz picassoval - korall fosszíliával - azurittal - régen nekiveselkedtem, de napok teltek el úgy, hogy hozzá sem jutottam. Azért elkészült - talán emlékeztek, megígértem magamnak, hogy nem hagyok torzókat:)
Aztán jött egy nyáron kitervelt és megkezdett zöldség:
Végül pedig egy lila karkötő sok sok bogyóval és Swarival....
Azóta is folyamatosan jár az a "mogyorónyi" (ahogy a férjem szokta mondani....hahaha) - és gondolatban tervezem az újabb darabokat - már csak idő kell hozzá - maxi-sok :)
Persze a leges legfontosabb, hogy egy ilyen kimerítő és megterhelő fél év után a lehető legtöbbet legyek együtt a fiúkkal (Misi, Marci, Máté és Gáborom) - mert az idő rohan és ezek azok a pillanatok, amik nem jönnek vissza soha :) Ezúton kívánok mindannyiótoknak fantasztikusan sikeres és boldog új évet :)
***********************************************
Hi there :) It's been a while ... right? Well, the last two months were the
most difficult in my whole life :) We moved to a beautiful new house (yes, yes –
finally we skipped builing a brand new one, but bought one - so the crisis worked
for us i.e. – we spent almost half the cost of what was originally planned for
building). We were struggling of doubt till the last moments expected the Bank’s
(the Bank of Evil ...) feedback, preliminary estimations for our credibility, then
the valuation ...... but finally-finally :) from 1 st November officially we do
live here. Relatives just call it castle or residence – well yeah – there will
always be envy people not knowing the exact circumstances and mortgage ....anyhow
– after 10 years of living in a 43 sqm flat we soooooo deserve it and great to
know that my sons will enjoy themselves and have enough room for everything.
There is not much to show in this foggy cold and harsh wintertime inside
the house or around but I promise you, as there will be some interesting
stories, be sure to share with you. In the meantime, here is the view from the
terrace - yes, it is still Miskolc :)
So those who know me know that there is a tough time behind me, behind us.
Since July, I put all our lives in boxes twice all by myself – first time with
two children and my huge belly, and then with a newborn baby - all completely
alone, without any help. Then, as winter has arrived - and we still lived in
boxes, dressed from boxes, my husband’s 93 year old grandpa showed up and moved
in for the winter. So he stayed..... guess how much free time I have left for
anything else.....
The situation has been resolved with the new year and as you see I began to
find myself again. Had time to embroider, had lovely advent and had plenty of
time even to prepare for Christmas .... etc.. Although the lack of proper babysitter
was forced little Jesus to choose online shopping for almost everything.
Well here is the first treasure - an eternal piece of turquoise Picasso beads -
coral fossil - azurite- recently dragged, but days passed without even had the
time to touch it. It is finished finally- maybe you remember, I promised myself
that I would not leave thorsos :)
Then came here is a very green necklace which were in my mind since the summer:
Finally, a purple bracelet with lots of berries .... and Swarovski rivolis.
I have been continuously planning with my brain - and I keep designing the
newer pieces –I only need time - extremely lot of time to realize everything I
want :)
Of course, the most important thing after such a strenuous and demanding half year to
spend as much time with the boys (Mike, Marty, Matt and Gábor) as possible –
Time flies incredibly quick and these are the moments that do not ever come back
:) I wish extremely successful, and Very Happy New Year to all of you :)
