Nem titok, hogy sok helyen jártam már és az egyik örök nagy kedvencem Firenze, májusban varázslatos - ahogy mindenhol friss a levegő, nincs még kánikula és minden virágzik - lilaakác lugasok és díszcserjék zsongító illata leng be mindent.
A kedvenc helyem a domb tetején, a San Miniato al Monte lépcsője - az
odafelé vezető út telis tele van mediterrán ciprusokkal és
babérbokrokkal - örökzöldekkel és gyönyörű parkokkal.
Fent a dombtetőn áll az 1080 körül épült templom - csupa fehér és zöld márvány aranyozott díszekkel, körülötte pedig a gazdag firenzei családok síremlékei.
Pápák, Mediciek, igazi reneszánsz emlékkert. Ha az ember szerencsés, az
orgonista éppen gyakorol, amíg megpihenek a lépcsőn és nézem ahogy éled a
város :) Mindennek friss örökzöld és jázmin illata van keveredve
mindenféle mediterrán fűszerével....
Legszívesebben ott élnék a közelben, hogy minden napom így kezdődjön :)
Tegnap
megint eszembe jutott - lehet, hogy azért, mert vége a nyárnak, vagy
azért, mert valami zöldet szerettem volna hímezni.....
Íme a végeredmény - Fiorentina Nyakék :) Egy régebbi Boboli kert nevű
nyakláncom továbbfejlesztése.....és az igazat megvallva nem tudok
betelni vele :)
