Új karkötő született - mivel szorgos munkával és minimális alvással teltek az elmúlt napok (nem, még mindig nem vagyok polip - nincs egyszerre 8 kezem). Ilyenkor van úgy, hogy minden mást félreteszek - és ha jön az ihlet....nincs megállás. A zajban, a pörgésben - a hétköznapok monoton "muszáj megcsinálni" feladatai közepette - van úgy, hogy "elpattan valami" - ilyenkor jelzi a lelkem, hogy ahhoz hogy újra rendben menjenek a hétköznapok - befelé kell fordulnom....és akkor történik valami. Valami - ami vezeti a kezem, összehangolja a gondolataimat az érzéseimet és miközben kérdés, kétség nélkül alakul a mű....a fejem kitisztul, a lelkem megnyugszik és helyreáll a rend. Hát van akinél ez a szauna, vagy egy jó masszázs - de mivel nem vagyok izzadós, és idegenkedem attól, hogy valami idegen kéz tapicskáljon a meztelen hátamon - én így lazítok :)
Aki ismer, tudja, hogy mennyire szeretem Skóciát, és valami mélyről jövő szál köt össze azzal a mesés tájjal - amit minden alkalommal fizikai fájdalom elhagyni. Imádom a hegyeket, a levegő illatát, a hangamezőket, a kelta temetőket....és még rengeteg mindent...igen - a bogáncsot is. Rengeteg kedves emlékem van az ott töltött nyaralásokról.
Érdekes, hogy van egy virág, ami bár tüskés - és számunkra csupán haszontalan gyom, az párszáz mérfölddel arrébb nemzeti jelkép.
Amikor először jártam Dingwallban és a skót felföldön - akkor tudtam meg, hogy a Braveheart című filmet azon a környéken forgatták. Az egyik kedvenc filmem, megunhatatlan, ragyogó alkotás mind a történelmi vonulatot, mind a szerelmi fonalat követve. A szerelem, ami olyan ártatlanul és tisztán kezdődik és a sírig tart. A Bogáncs ebben a filmben az őszinte, végtelen szerelem jelképe. (Igen - pont ez a szúrós gyom.)
Szerettem volna valami tavaszi zöldes-mályvás színű virágosat hímezni - kicsit már perspektívából.
Elkészült, munkás volt, tetszik - szeretem a Bogáncsot.
***********************************************
New bracelet was made - last days went by with diligent work and less sleep (no I did not became an octopus, have no 8 hands at the same time). Sometimes (just like recently) - when inspiration comes - I put everything else away. In the constant noise, neverending flow of the monotone "must to do" things - it happens that something snaps - just a little snap but reminds me to slow down and take some time to relax. And then it happens - inspiration comes what leads my hands, coordinates my thoughts with my feelings, and a creation is born... it clears my mind, find my inner smile back. Some people sit in a sauna or have a massage, but for me - for I am not that sweaty type and have a definite aversiveness towards strangers touching my bare skin - it is bead embroidery.
The ones who know me knows how much I love Scotland, there is this subconscious string between me and this fascinating land - I feel physical pain everytime I leave. I love the Bonnie Hills, the air, the mist, the heather fields, celtic graveyards....and lots more....and yes. I love Thistle:) Have bunch of nice memories of each holidays spent there.
Interesting that there is this flower what we consider as a weed, a couple hundred miles away is a national symbol.
When I was in the first time in Dingwall and the Highlands - I got to know that the shootings of the Braveheart Movie were nearby. I love that film - it is brilliant, never gets boring for me both historically and for that love story - the love that starts so innocently and survives death.
Thistle in this film is the symbol of true endless love. Yes indeed - this spiny weed.
Anyhow I planned to make something freshly green with a touch of mauve - something floral - even maybe from a different perspective.
There she is - was "labor-intensive", and I am happy with the result - I love the Thistle.
