Az úgy kezdődött, hogy Steven Weiss megkérdezte, lenne-e kedvem valami szép ékszert készíteni.....
A kezdeti 24 fős lista később 64-re, majd 80-ra nőtt. Amikor végigolvastam a versenyzők neveit, leesett az állam. Sokan közülük nagy példaképeim, vagy jó barátaim...a pályamunka elkészítésére volt 2 és fél hónapom, de mivel nem jött az isteni szikra, sokáig nem is foglalkoztam vele. Aztán megláttam egy képet az interneten, és beleszerettem ebbe a kristályba:
Tudtam, hogy ilyesmi hatást szeretnék elérni - persze a magam gyöngyhímezgetős módján. Volt sok ezüst Miyukim mindenféle színben és méretben, de azért 15/0-ást és delicát rendelnem kellett hozzá. A legnehezebb a Swarovski kövek összeválogatása volt. Tisztában vagyok a Swarovski kristályok forma és színvilágával - és valahogy a lelki szemeim előtt beugrott a kép. 3 különböző méretű tégla és 3 különböző méretű csepp. Folyamatosan arányosan egyre kisebb a nyakék közepétől indulva.
Tehát az első nagy lépés az alapanyagok összefésülése volt.
A legtöbb kő az USA-ból érkezett, minden méret máshonnan, mivel ez a Crystal Aquamarine Sahara rendkívül ritka szín, a téglacsiszolásról nem is beszélve. A szükséges ezüst 15/0-ás kását és szürke Swari igazgyöngy utánzatokat pedig az utolsó pillanatban Csorba Enikőtől rendeltem a
Gyöngyáruházból - ezer köszönet Enikő a szupergyors postázásért és a segítségedért :)
Idő közben Dobos Évi létrehozott egy FB csoportot a magyar versenyzőknek, úgyhogy nap, mint nap meg tudtuk vitatni a félelmeinket, hogy mennyire izgulunk, és hogy mit szeretnénk alkotni. Folyamatos eszmecsere zajlott és nagyon motivált, hogy hol tartanak a többiek, főleg akkor, amikor rá sem tudtam nézni a pályamunkámra...Köszönöm nektek Ibbi, Évi, Orsina, Békata, Vicus - hogy vagytok nekem :)
Nem volt nehéz dolgom a tervezéssel, mert ahogy megláttam azt a bizonyos kristályt, amiről fentebb írtam, összeállt valami hasonló kép a fejemben - és mire megérkezett minden hozzávaló, csak egymás mellé kellett pakolgatnom a köveket. Valahogy így:
Nagyjából eddig jutottam, amikor kiderült, hogy költözünk, és hogy egy hétre sikerül eljutnunk nyaralni is. Ez a fotó június 22-én készült és a pályamunkámnak július 1-én ültem neki....
A kezdetekben viszonylag hamar ment a dolog, ami a gyöngyhímzés részét illeti:
A nyakpánt 2 nap alatt elkészült - jelzem fejben megvolt minden apró részlete, így csak hímeznem kellett, nem igényelt további agymunkát igazán.
Aztán kicsit megakadtam kb 5 nappal a leadási határidő előtt. Rájöttem, hogy hiába a kép a fejemben - életemben nem foglaltam be téglalap Swarit - és nagyon szerettem volna profi munkát végezni, úgyhogy sok káromkodás és visszabontás után egész mestere lettem a fűzésnek is :) Rájöttem, begyakoroltam és külön-külön befoglalgattam a 3 féle méretű téglákat.
A nyakék összeállítására 2 napom maradt. Eredetileg szép íves kacskaringós herringbone cirkalmakkal akartam összekötni a kristályokat csupa 15/0-ás kásából fűzve, de sajnos nem maradt időm rá.
A legnagyobb tanulság, hogy ha tényleg komolyan veszem magam, nem szabad az utolsó pillanatra hagyni egy ilyen nagy volumenű alkotást. (Murphy törvénye, hogy az egyik orosz lány hasonló nyakéket készített csupa Swarovski kristályból és ezüst gyöngyökből - neki jutott ideje az indákra...és pillanatnyilag vezet is a nyakéke a népszerűségi listán). A többi magyar résztvevő a megmondhatója, hogy eredetileg herringbone kukacokat szerettem volna összekötőnek.
A nyakék végül július 9-ére készült el, aznap egész álló nap borult volt az ég és szakadt az eső, úgyhogy megnehezítette a dolgomat a fotózással. Nem lettek olyan minőségűek a képek, amilyeneket napos időben készíthetem volna, de ezt is tanulópénznem könyvelem el.
Mindent összevetve örülök, hogy felkértek a részvételre, és bár nem volt olcsó a kivitelezése a nyakéknek, magamtól talán csak évek múlva ugrottam volna neki egy hasonló darabnak.
